fbpx

A Sínai-félsziget és a Vörös-tenger

Írta: Urbán Ernő on . Beküldve: Egyiptom bemutatása

A SÍNAI-FÉLSZIGET ÉS A VÖRÖS-TENGER

Stílszerűen Route 66 névre hallgat a Sínai felől Szuezbe tartó egyiptomi főútvonal, mivel a régió első turistái (leszámítva a Sínai hegyen álló Szt. Katalin-kolostorba tartó zarándokokat) hippik és csavargók voltak. Sínai vonzereje főleg természeti adottságaiban rejlik – pompás napfény és kellemes tengerpart, a búvárkodás káprázatos élményével. A Sínai-félsziget egy szeletnyi sivatag a nyugati Szuezi-öböl és a délkeleti Aquabai-öböl között, az szinte nyílegyenesen futó egyiptomi határral Tabától, az Aquabai-öböl csúcsától egészen a Földközi-tenger partján fekvő Rafah városáig.
Földközi-tengeri partvidéke kopár és gyéren lakott, kevés látnivalóval. A sivatagot nyugat felé kettészeli a 19. század legjelentősebb mérnöki eredménye, a Szuezi-csatorna. A Szuezi-öböl partján, ahol számottevő olajkitermelés folyik, az ipari fejlődés nem túl mutatós járulékai, az olajkutak éktelenkednek. A csatorna mögött a keleti-sivatag húzódik dél felé, Hurghada ősi kolostorai és a sokasodó tengerparti üdülők mellett.
Az Aqabai-öböl északi partvidéke fövenyes tengerpartokkal, egész éven át tartó napsütéssel és pompás korallzátonyokkal vonzza a napimádókat és a búvárkodás szerelmeseit. A belföldön sivatagok és látványos szurdokok váltakoznak, továbbá itt áll Egyiptom egyik legmagasabb helye, lejtőin egy 1500 éves kolostorral. A Sínai-félsziget ádáz harcok színtere volt mind az 1967-es arab-izraeli háborúban, amikor Izrael elfoglalta és védelmi vonalakat épített ki rajta, mind az 1973-as háború során, mikor Egyiptom megkísérelte visszafoglalását, de ismét visszaszorult a csatorna nyugati partjára. Végül 1982-ben került ismét Egyiptom fennhatósága alá. A bennszülött beduin lakosság létszámát már meghaladja az ország nyugati feléből érkezett telepesek száma, akiket nem csupán a jövedelmező turizmus munkalehetőségei vonzanak ide, hanem a kormányzat áttelepítési programja, és az ehhez szorosan kapcsolódó, a Nílus átirányításával a félsziget öntözését lehetővé tevő csatornaépítési munkálatok is.

Fő látnivalók

Szt. Katalin-kolostor: Sínai hegyének lejtőin áll ez a 6. századi orthodox rendház.
Sínai hegye: Egyiptom második legmagasabb pontja, kitűnő sivatagi panorámával.
Színes Kanyon: színpompás, természetes kőzetrétegek a sivatag közepén.
Fáraó-sziget: élvezetes egynapos kirándulás a sziget keresztes erődjéhez és strandjához.

Hurghada

Szueztől 525 km-rel délre, Luxortól 220 km-rel észak-keletre, a Vörös-tenger partján fekvő Hurghada kis kikötőből és búvárparadicsomból gyorsan hatalmas, nem túl vonzó, hotelekkel zsúfolt üdülőteleppé nőtte ki magát, mely 20-30 km hosszan terpeszkedik az eredeti kikötő mindkét oldalán. A Harghada név az eredeti kikötővároska mellett – aminek a neve tulajdonképpen Ghardaqa s ma már 300 000 fős város – a legkorábbi üdülőtelepet, Sigalát, és Új Harghada dél felé kilométereken át nyúló szállóinak sávját is lefedi.
Hurghada környéke nem túl lelkesítő, egy látszólag végtelen, sivatagos tengerparti síkság, melyet 10-20 km-rel beljebb egy alacsony és terméketlen dombvidék szegélyez, a strandokat lágy föveny helyett pedig durva szemcsés, vörös homok borítja. Pozitívumai közé sorolható viszont a télen is megbízható napsütés, mely egész Észak-Európából csábítja az üdülni vágyókat, köztük sok oroszt is (bár nem eleget ahhoz, hogy megteljen a meglévő 30 000 hotelszoba, nem is beszélve a már építés alatt lévő újabb 60 000 szobáról).
A környék igazi varázsa a víz alatt rejlik, számos remek búvárkodásra alkalmas hely található ugyanis a Giftun-szigetek körül és a part mentén. Jó esély van rá, hogy megpillantunk néhány fehér hasú cápát, sasráját vagy óriás murénát, a rengeteg egyéb kisebb tengeri lény mellett.

Safaga

Mintegy 60 km-re délre Harghadától igyekeznek ezt a kopott kikötőt és vasúti csomópontot is átalakítani egy másodlagos üdülőteleppé, önálló szállodákkal és várostól északra lévő parton. Az idegenforgalmi válság miatt azonban a terület fejlesztése abbamaradt, és nem igazán érthető, miért is akarna bárki idejönni – kivéve, hogy fejest ugráljon a partmenti zátonyokról, melyek kevésbé zsúfoltak és jobb állapotban vannak, mint Harghadán. 85 km-rel délebbre Quseir kikötője fekszik, mely szintén eléggé félreeső hely a legtöbb turista szemében.

El-Gouna

Csupán 22 km-re északra Harghada repterétől és 16 km-re a kikötőtől áll Egyiptom legújabb, legfényűzőbb üdülőtelepe. Harghada tervezetlen, összevissza terjeszkedő épületeivel éles ellentétben áll El-Gouna, Egyiptom első, módszeresen megtervezett üdülővárosa. 1997-ben nyílt meg, 7 millió m2 területet foglal el a korábban sivatagos tengerpartból, telepített trópusi kertekkel, lagúnákkal és golfpályákkal. Saját kórháza van (külön felszereléssel a búvárbalesetekhez), amerikai típusú, 18 lyukas golfpályája a legjobb Egyiptomban, emellett vízisport-iskola, óvoda, kaszinó, bevásárlóközpontok, szabadtéri körszínház és három búvárközpont várják a látogatókat. Még külön reptér is épült hozzá.
Az üdülőtelep hat luxushotelből, valamint társas apartmanokból és magánvillákból áll. Főként a Közel-Kelet vagyonos rétegének készült (hotelenként 25 szoba áll a királyi fenségek rendelkezésére), de ha megelégszünk egy 3 csillagos szállással, kellemesen kihasználhatjuk a luxushotelek éttermeit és egyéb szórakozási lehetőséget.

Éghajlati viszonyok

Sínai kellemesen napos és meleg télen (bár éjjel hideg), nyáron viszont tikkasztó. Legjobb télen, tavasszal és ősszel felkeresni, főleg strandolásra és búvárkodásra alkalmas.
Hurghada zátonyait erősen megrongálta a partjainál lehorgonyzó rengeteg búvárcsónak, és a helyi vizeken közlekedő több, mint 700 hajó miatt a potenciális károk esélye még ma is nagy. A helyi környezetvédő társaság, a HEPCA 1992-ben alakult meg, képzéseket tartanak a környékbeli hajóskapitányoknak és horgonybójákból álló hálózatot alakítottak ki a legnépszerűbb búvárhelyek körül. A védett zátonyokat ellenőrzik az egyiptomi környezetvédelmi hatóság járőrei is, és ma már szigorúan betartják és kikötésre vonatkozó szabályokat, nem úgy, mint a múltban.

Deir Anba Antunius (Szt. Antal-kolostor)

Zafranától 40 km-re nyugat felé található, a tengerparti Hurghada-Szuez autóút mentén. A 4. században alapították, de a sivatagi rablók kifosztották a 15. században, ám még így is versenyre kel a Sínai hegyen álló Szt. Katalin-kolostorral, ha nem is belsejének gazdaságában, de elhelyezkedését tekintve, s elszigeteltségben felül is múlja azt. A kolostor a Keleti-Sivatag kiugró kőszirtjei alatt fekszik, ahol a fennsík kezdődik. A magas, 10. századi falakon belül egy-egy középkori őrtorony és egy 12. századi templom áll, belül jó állapotban fennmaradt régi freskókkal. A barlanghoz, ahová Szt. Antal (az első keresztény remete) visszavonult, egy 2 km hosszú ösvény vezet a meredek sziklafalon. Délkeletre a kisebb, építészetileg is kevésbé jelentős Szt. Pál-kolostor terül el. Pál ide menekült Alexandriából a 3. században az üldözések elől. A kolostort követői építették halála után, a lakhelyéül szolgáló barlang közelében. Nyitva 08:00-16:00 között.

A Szuezi-Csatorna

Szuez városa a hasonló nevű öböl felső részén épült, kikötője, Port Tawfiq a városközponttól délre fekvő hosszú hegyfok mellett terül el.
Szuez gyakorlatilag teljesen elpusztult az 1967-esés 1973-as arab-izraeli csatározásokban, újjáépítése pedig azóta is tart, bár ez nem igazán észrevehető. Egy nagy szürke ipari és kereskedelmi központ, körbeépítve olajfinomítókkal és vegyi üzemekkel, így – a hatalmas tengerjárók, tartályhajók és olajszállítók látványától eltekintve – nem sok érdekességgel szlgál a látogatók számára, egyetlen jelentősége, hogy összekötő állomás Alsó-Egyiptom és Sínai között. A legtöbb turista azonban inkább közvetlenül Kairóba, vagy Sínai területére utazik, anélkül, hogy megállna Szuezben.

A Szuezi-Csatorna

A 167 km hosszú és majdnem egy km széles Szuezi-csatorna (amely valójában a Szuez területén található sósvizű Keserű Tavakat összekötő, mesterséges csatornák sorozata) a 19. századi mélyépítés legkiemelkedőbb teljesítménye, de az elismerés nem csupán a francia mérnök, Ferdinand de Lesseps képességeit és elszántságát illeti meg, hanem bőven kijár a tisztelet a sok száz névtelen egyiptomi munkásnak is, akik meghaltak a munkálatok közben. 1967 és 1975 között nyolc évre lezárták, ma már naponta 50 hajó közlekedik rajta (ez csupán 60 %-os kihasználtságot jlent) és évente 2 billió dollárnyi bevételt termel az illetékekből Egyiptom számára.

Hoszni Mubarak

Mohamed Hoszni Mubarak (1928-) 1947-ben kezdte tanulmányait az Egyiptomi Katonai Akadémián és 1950-ben a légierő tisztje lett, majd hamarosan főparancsnoka, alig 41 évesen. Az 1973-as októberi háborúban az ő rátermettsége révén menekült meg Egyiptom a teljes megaláztatástól, és 1975-ben Szadat elnök felajánlotta neki az alelnöki posztot. Szadat meggyilkolása után, 1981-ben ő lett az ország elnöke. Azóta demokratikus mezbe öltöztette Egyiptomot (miközben könyörtelenül elbánt a militáns iszlám ellenzékkel) és elődeivel ellentétben engedélyezte a többpárti választásokat. Mindez cseppet sem rendítette meg elnöki hatalmát.)

Iszmailia

Iszmailia egyes részeinek meglehetősen gyarmatias hangulata van, ami nem meglepő, hiszen a ma 300 000 fős város az 1860-as években, az angol védnökség idején épült a brit csatornaépítők és megszállók főhadiszállásaként. Az akkori államfőről, Iszmail alkirályról kapta a nevét, aki a gyarmatosítók bábja volt. A Timsah tó partján található, melye a legkisebb a Keserű Tavak közül.
A főutcán álló ház, ahol Ferdinand de Lesseps élt, miközben felügyelte az építkezést, ma a De Lesseps Múzeum otthona, ahol a Csatornára vonatkozó dokumentumok, tervek és fényképek láthatóak. Nyitva naponta 09:00-16:00 között, kivéve kedden. Az Iszmailia Múzeum a Muhammad Ali rakparton görög-római műtárgyakat tartalmaz, köztük egy érdekes 4. századi, Dionüszoszt és Pheadrát ábrázoló mozaikot. Nyitva 09:00-16:00 között.

Port Said

Port Said ma nem sok jelét mutatja a virágkorát jellemző hírnevének, miszerint a világ egyik legfeslettebb erkölcsű kikötője lenne (amelyet az elszállásolt brit katonák és világ minden tájéról érkező tengerészek kicsapongásai révén szerzett). A csatorna északi végében épült egy szigeten a 19. század közepén, majd Egyiptom Izraeltől elszenvedett 1976-os veresége (mely során alaposan lebombázták) és a csatorna bezárása után erős pangásnak indult. A Camp David-i egyezmény megkötése és a csatorna újbóli megnyitása után újjáépítették, de azóta sem vált a Mediterráneum legizgalmasabb kikötőjévé. Tengerpartjai kellemesek és az egyiptomiak körében népszerűek. A csatorna forgalma is kisebb, mint egykor, Port Said fő vonzereje a vámmentes üzletekben rejlik, mely az egész Közép-Keletről csábítja ide a vásárlókat.

Sharm el-Sheikh

A Sínai-félsziget déli csücskétől nem messze fekvő Sharm el-Sheikh igazi kikötőváros. Az izraeli megszállás idején kezdett átalakulni idegenforgalmi célponttá, majd a könnyűbúvárok kedvelt támaszpontjává vált, mára pedig egy fejlett, önálló nyaralóhely lett. Némi aggodalomra ad okot, hogy a túlzott fejlődés a part mentén károsíthatja a korallzátonyokat és az egykor érintetlen partvidéket, az üdülő peremén pedig egy hatalmas építési terület éktelenkedik.
Van egy másodlagos üdülőtelep is, a Na’ama-öbölben 6 km-re keletre Sharm el-Sheikhtől, melyek előreláthatólag elkerülhetetlenül egyetlen folyamatos üdülőlánccá fognak összeolvadni a közeli jövőben.

Ras Mohammed Nemzeti Park

A Sínai déli partján elterülő Ras Mohammed körüli vizeken találhatóak a világ legjobb búvárokodásra alkalmas helyszínei, 20 búvárteleppel, pompás korallokkal és gazdag tengeri élővilággal, rájákkal, cápákkal, murénákkal és tűzhalakkal. A mélyebb vizekben hajóroncsokra bukkanhatunk, itt található az 1876-ban elsüllyedt Dunraven, a II. világháborúban szétbombázott Thistlegorm és a Carnatic, mely 1879-ben merült fel.

Egyiptomi viselet

Bár sokan, főleg a nagyvárosi férfiak átvették a nyugati öltözködési szokásokat, a vidéki emberek azonban – és a tradicionálisabb városiak is – még mindig a hagyományos viseletben járnak. A férfiak számára ezt a galabiyeh, a hálóköntösszerű, bokáig érő bő ruha jelenti, kék, szürke, barna vagy különleges alkalmakkor fehér színben. Sok férfi turbánszerű kendőt vagy kis fejfedőt visel. A nők öltözéke hasonló, általában fekete színben, színes kendőkkel.

Dahab

Mintegy 85 km-re északra Sharm el-Sheikhtól terül el Dahab, egy eredetileg beduinok lakta tengerparti település, mely a turisták és búvárok kikötője lett a homokos öbölben. Az új városközpont, Dahab City a főút mentén fekszik, buszpályaudvarral, bankkal és egyéb hivatalos épületekkel az apartmanok szürke tömbjei között. Assala, az eredeti település 1,5 km-rel északabbra található az öbölben, és sokkal szemrevalóbb. A fő attrakciót itt is a könnyűbúvárkodás jelenti.

Szt. Katalin-kolostor

Dahabtól 100 km-re nyugatra, 3 km-rel El-Milga falu felett található. A kolostort Kr. u. 527-ben építették, Justinianus bizánci császár uralkodása idején, azon a helyen, ahol a Biblia szerint isten megjelent Mózes előtt égő csipkebokor képében. Az erődszerű kolostort Szt. Katalinnak szentelték, egy orthodox görögkeleti szerzetesi közösség tartja fenn.
A Szt. Katalin-kolostor abból az időből származik, amikor a Kelet-Római Birodalom utolsó erőfeszítésével igyekezett visszaszerezni az ellenőrzését a Közel-Kelet felett, így jött létre Bizánc utolsó virágzásának eme jellegzetes gyümölcse. A tömör falakon belül állnak a rendház főbb épületei: a bazilika, melyet még Justinianus császár építtetett az alapításkor, a könyvtár, ahol rengeteg görög, héber, latin és arab nyelvű vallásos irat található, egy elegáns új múzeum, a kolostor történetét bemutató kiállítással, műkincsekkel és ikonokkal, s végül egy mecset a korai Fatimida korszakból, amelyet a mohamedán uralkodók türelmének biztosítása céljából építettek. A keleti kapu felett egy hevenyészettnek tűnő, felhúzható kötélhágcsó és egy kosár látható, a kezdetleges ’felvonó’ maradványai, melyet a kapu kinyitása helyett használtak. Nyitva 09:00-12:00, zárva pénteken, vasárnap és munkaszüneti napokon.

A Sínai-hegy

A kolostor felett magasodó, 2285 méter magas Sínai-hegy Egyiptom második legmagasabb csúcsa, a Biblia szerint itt adta át Isten Mózesnek a Tízparancsolat kőtábláit. A hegytetőre a ’bűnbánat 3000 lépcsője’ visz fel, melyet a szerzetesek vágtak a sziklába vezeklési útvonal gyanánt, de másik lehetőségként választhatjuk a ’teve ösvényt’ is, ahol tucatnyi beduin tevehajcsár ajánlja fel, hogy némi összegért felvisz a csúcsra. A feljutás 2-3 órába telik, a kilátás csodálatos. Induljunk korán, hogy elkerüljük a hőséget.

Jebel Katerina

Egyiptom legmagasabb hegycsúcsa, 2637 méter magas, 6 km-re nyugatra emelkedik a Sínai hegytől, de csak tapasztalt és fitt mászóknak ajánlott nekivágni. Mindenképpen legyen nálunk jó sok víz, ha elindulunk.

A Színes Kanyon

Megközelítőleg 40 km Nuweibától északra, egy burkolat nélküli földesút mentén, amihez javasolt egy négykerék-meghajtásos terepjáró, találjuk ezt a keskeny szurdokot, színes fénylő kőzetrétegeivel.

Fontos szavak

Inshallah: ha Isten is úgy akarja (például: a busz egy órakor indul, inshallah),
Maalesh: sebaj
Bukra: holnap (vagy holnapután)
Shwayya: lassíts!(vagy csak nyugodtan),
Min fadlak (m), mind fadlik (f): kérem
Shokran: köszönöm
Lah, shokran: köszönöm, nem
Aywa: igen
Lah: nem

A nők Egyiptomban

Egyiptom férfias ország. A fiúgyermeknek jobban örülnek, mint a lánynak, az analfabétizmus is gyakoribb a nők körében, a clitoridectomia (szépítve ’női körülmetélésnek’ nevezhetjük) ma is széles körben dívik, különösen vidéken. A hagyományos iszlám érzékenységet érintő kérdésekben kénytelenek óvatosan eljárni, így a kormányzat meglehetősen megfontoltan kezeli ezeket az ügyeket.)

Nuweiba

Dahabtól 90 km-rel északabbra fekszik, az Aqabai-öbölben. Mint Sharm el-Sheikh, Nuweibe is áldozata lett a hotelek, üdülők és üzletek burjánzó terjeszkedésének. Jelentős üzleti kikötő is, kompok és teherszállító hajók kötik össze a Aqabai-öblön át Jordániával. A fő üzleti negyed – Nuweibe City – a kikötő mellett épült fel, itt található a legtöbb szálloda és étterem, az eredeti település, melynek nagy része az izraeli megszállás idején jött létre, a kikötőtől 10 km-rel északra terül el. Csupán egy km-rel északabbra haladva újabb települést találunk, Tarabint, mely hamarosan egybeolvad Nuweibával. Fövenyes tengerpartja közkedvelt a szabadságukat töltő izraeliek körében. Nuweibából hiányzik Dahab derűs bája, de ezt pótolják a remek strandok és a vad, vörös és arany színekben pompázó hegyvonulatok, melyek éles kontrasztot alkotnak az öböl kék vizével.

Basata falu

Nuweibától 23 km-rel északra, a Ras el-Burqa néven ismert körzetben az Aqabai-öbölben épült idegenforgalmi célokból ez a kis település, mely bizonyára tetszeni fog azoknak, akiket elborzaszt Nuweibe túlságosan üzleties jellege. A beduinok egyszerű életmódja által ihletett kis falu bambuszkunyhóiban mintegy 150 látogatót képes elszállásolni. Jelképes összegért azonban sátorozhatunk is a faluban. Basata remek kiindulási pont az úttalan hátország felfedezéséhez, többfelé szerveznek innen kirándulásokat terepjárókkal vagy épp teveháton.

Taba

Úgy hírlik, hogy ez az izraeli határ menték fekvő üdülőtelepülés volt az utolsó olyan terület, melyet Izraelnek vissza kellett adnia Egyiptomnak a Camp David egyezmény értelmében. Egészen 1989-ig értelmetlen civakodás tárgya volt, míg végül a döntőbírák nyomására Izrael engedett. Ma a fő határátkelő Sínai és Izrael között, egészen közel a népszerű izreali üdülőtelephez, Eliathoz és a jordániai Aqabához. 

Geziret Phara’un (Fáraó-sziget)

Tabától 8 km-rel délre helyezkedik el. Egy hajdani keresztes kastély, melyet Szaladin 1170-ben foglal el, képezi a kis partmenti sziget fő látványosságát. Számtalanszor átépítették, így ma inkább egy modern bunkerre, mint középkori erődre hasonlít, de a sziget partjainál remek fürdési és búvárkodási lehetőségek is várják a kellemes egynapos kirándulás résztvevőit.

A Fjord

Tabától megközelítőleg 15 km-re délre található. Sok érdekessége nincs, de festői sziklái és viszonylag érintetlen tengerpartja csodálatos látványt nyújtanak.

Társasutazások

Még a kötetlenséget kedvelők számára is Egyiptom felfedezésének egyik legjobb és legkevésbé költséges módja a szerevezett társasutazás, ahol azt tehetünk, amit akarunk és csak azt nézzük meg, ami érdekel. Társasutazásokat világszerte szerveznek az utazási irodák.

Mikor utazzunk?

Egész évben, bár a június-szeptember közötti nagy meleg sokaknak tikkasztó. December-március között is süt a nap, de a víz még túl hideg a fürdéshez.

Utazás

A Keleti-Sivatag

Közvetlen charterjáratok indulnak Hurghadába Európából. Belföldön Luxorba, Kairóba és Alexandriába. A 44-es főút Hurghadát és Safagát köti össze Szuezzel, expressz buszokkal Kairó és Hurghada közt. Safagánál a főút a partvidéket összeköti a Nílus völgyével Quenánál. El-Gouna taxival vagy autóval 20 percre van Hurghada repterétől. Autóval Luxorból Qena/Safaga/Hurghada felé induljuk, Kairóból Zafrana felé.

A Csatorna városai

Repülő Port Saidba és Szuezbe Kairóból és Alexandirából indul. Főutak és buszjáratok kötik össze Karitó szuezzel, iszmailiával és Port Saiddal. Szuezből expressz buszok indulnak Sharm el-Sheikh, Nuweiba és az izraeli Eilat felé. A parti főút az öböl nyugati felén fut Hurghada és Safaga felé. Egy vasútvonal fut Zagazigből Iszmaliába, egy Kairóból Szuezbe, a harmadik a Csatornával párhuzamosan Port Said, Iszmailia és Szuez közt.

Sínai

Expressz buszok járnak Kairóból Szuezbe, majd a 66-os úton Sharm el-Sheikh felé. Repülők indulnak közvetlen Sharm el-Sheikhbe, Kairóból, Luxorból és Alexandirából. Szárnyashajók közlekednek Hurghada és Sharm el-Sheikh között.

Helyi közlekedés

Minibuszok és taxik szállítanak a Sínai és a Vörös-tenger üdülőtelepein. El-Gounában taxival vagy elektromos golfkocsikkal, illetve gyalog közlekedhetünk. Port Saidban és Iszmailiában a lovaskocsik kellemes alternatívát jelentenek, de egyezzünk meg az árban indulás előtt.

A NYUGATI-SIVATAG OÁZISAI

A Nyugati-sivatag hullámzik tovább Líbia felé a Nílustól nyugatra. Elhagyott és csaknem lakatlan területét mindössze egy maroknyi oázis tarkítja, ahol a mélyből a felszínre törő víz öntözi a a datolyapálmákat. Ezek a termékeny foltok néha egészen nagyok – Dakhla, az igazi oázisok legnagyobbika több mint 1000 négyzetkilométer széles területet fed le és több ezer falusi számára nyújt megélhetést. Egészen mostanáig ezek a közösségek eléggé el voltak zárva külvilágtól, de a manapság létező 1000 kilométeres körútvonal segítségével – mely összeköti őket Kairóval és a Nílussal is – fellendült a turizmus is. Az oázisok közül néhányban ősi templomok és sírkamrák találhatóak, bizonyítékul arra, hogy az ókorban talán kevésbé voltak elszigetelve.
A Nílus-völgy buja, megművelt farmjait és ültetvényeit magunk után hagyva belépünk a Nyugati-sivatag homokdűnékkel és sósmocsarakkal teli, gyökeresen eltérő világába, melyet mindössze egy maroknyi egyiptomi népesít be: vándorló beduinok legeltetik kecskéiket és juhaikat a barátságtalan környezetben és szívós oázislakók tengetik életüket a világtól elzárva ezeken a termékeny foltokon, ahol a datolyapálmák a fölalatti vízréteg által táplált tavak körül gyökereznek. A nomádok kemény életkörülnyei és az oázisok lakóinak hozzájuk viszonyított luxus élete időnként összeütközésbe került – ha sivatagi rablók megtámadták az oázisok településeit. Manapság mindkét fél először kerül szembe a külvilág kényszerítő hatásával: repülőterek és sivatagi autópályák, a sivatagos területek öntözésére irányuló projektek és az egyipotmi kormány kísérletei a beduinok letelepítésére.

Fő látnivalók: 117

Dakhla: az oázisok legnagyobbika középkori citadellákkal, falvakkal, ősi templomokkal és sírokkal.
Siwa: a legtávolabbi és legegzotikusabb oázis, templommal, melegvizes forrással és egyedi kultúrával.
Baharia: színes régimódi faluk és piacok.
Farafra: a legkisebb és a legkevésbé látogatott oázis az összes közül.)

A nyugati-sivatagi oázisok

Kharga

Asyuttól 240 kilométerre nyugatra Kharga a legnyitottabb és legkevésbé érdekes oázis. Az Új Völgy Projektben kulcsszerepe van: az ötvenes évek óta kutak százait fúrták, segítségükkel nagy területet öntözve. A Kharga-projektet inkább a nemzet presztízsérdeke hajtja, mint a megoldás keresése a túlnépesedési problémára, hiszen a népesség növekedéséhez képest elhanyagolható a teremthető otthonok és farmok száma. El-Kharga, a régió központja 65 000 lakost számláló modern város és az óázis közlekedési és szállóközpontja.
A várostól északra 2 kilométerre található Hibis temploma, mely egy Kr. e. 6. századi Ámon-Templom. Restaurálás miatt zárva, de nincs körülkerítve. A várostól 1,5 kilométerre északra található Nadura temploma. Szintén nincs lezárva, de az őr baksist kér. A sivatagi látkép miatt érdemes meglátogatni ezt a római kori kis templomot.

Dakhla

Khargától kb. 190 kilométerre nyugatra található, ez a legnagyobb igazi oázis (leszámítva Faiyum-ot, ami a Nílus-völgy meghosszabbítása) és 1125 km2 széles. Húsz kis falu van szétszórva a falu körül és több száz különböző vízforrás. A legnagyobb település neve Mut. A Mutban levő Sharia el-Wadi és a Sharia el-Basatin között van a körülkerítetlen citadella és az óváros. Roskadozó vályogfalak kerítik körbe az alacsony dombtetőt, melyet tetőtlen vályogházak és utak labirintusa vesz körül.
Mut-tól 35 kilométerre van északra ElQasr. A kép a középkort idézi: szűk utcácskák és vályogházak egy 12. századi mecsettel. ElQasr-tól mindössze öt kilométerre nyugatra található ez El-Muzawaqa síremlék a Közép-birodalom korából. A két fő sírkamra freskókkal van díszítva, a többi csak domboldali gödör. A Deir el-Haggar templom 8 km-re nyugatra van El-Qasr-tól. Ezt a Kr. u. 1. századi templomot nemrégiben emelték ki és építették újra. Nyitva 09:00-16:00 óráig.
A figyelem újra ráirányult Dakhla-ra, mivel kanadai régészek római és a fáraók korabeli emlékeket találtak Asmant el-Kharab-nál. Kétemeletes vályogházakat Kr. u. 4. századból, és a romok köré a félisten Toternek épített templomot találhatunk (Néró császár idejéből). Gravírozott kőtömböket is találtak. (Látogatók számára zárva).

Baharia

A Kairótól 340 kilométerre délnyugatra található Baharia-oázis 10 000 falusinak ad otthont négy kis faluban és meleg forrásairól híres. A legnagyobb falu, Bawiti külső részén található az Arany Múmiák Völgye, egy kiterjedt görög-római nekropolisz, melyet 1998-ban fedeztek fel. Bawiti falutól 20 kilométerre keletre, Bir el-Ghaba-nak természetes meleg forrásai vannak a pálmafák mentén.

Farafra

Bahariatól 180 kilométerre nyugatra fekvő legprimitívebb oázis, kis településsel (Qasr el-Farafra). A hely a közeli Fehér-sivatag szél által megformázott mészkőalakzatairól ismert.

A nyugati-sivagai oázisok klímája

Ahogy megjósolható, a Nyugati-sivatag klímája szélsőségesen sivatagos. Egész évben napközben forró, bár éjszaka hűvös. Májustól szeptemberig kerüljük el. Ezt a régiót télen javasolt felkeresni.
Költöző templom: 119. oldal
A régészek 1998-ban jelezték a Kharga-oázisnál levő Hibis-templom költözésének szükségességét. Az eredeti helytől körülbelül 500 méterre északra kell elmozgatni: a talajvíz elpsztíthatja a törékeny építményt. A templom a harmadik felfüggesztés után már tűrhető állapotban van és a belső díszítés főleg állatmintákat tartalmaz.)

Siwa

Mivel Siwa elég közel van a líbiai határhoz, ezért nem sokkal ezelőttig itt katonai bázis működött és így biztonsági okokból nem volt látogatható. Az oázis körülbelül 840 kilométerre van Kairótól nyugatra és 300 kilométerre Mersa Matruht-ól délnyugatra. Siwa valóságos sivatagi állam az államban, saját különös szokásokkal: a nők mindig a tarfadit nevű kék pamut köntössel vannak leplezve és a férjezett asszonyok nem beszélhetnek a családi kör férfitagjain kívül mással, saját nyelvük van, a berber egy nyelvjárása. Siwa lakosai a berber törzsektől származnak, aki majd 2000 éve telepedhettek itt le és az első európai látogatók csak Napóleon inváziója után érkeztek ide. A turisták számára kevéssé vonzó, inkább a felfedező típusú embereket vonzza. Az oázis 12 méterre van a tengerszint alatt és hihetetlenül buja, datolyán kívül megterem az olivabogyó és gabona is. Egyetlen fő településből áll, a látnivalók szórtan találhatók meg.

Shali Citadella

Siwa központja nincs elzárva. A középkori erőd oromzata egy mecsetet vesz körül és Egyiptom egyetlen kémény formájú minaretét.

Ámon temploma

A vártól mindössze 4 kilométerre keletre fekszik Ámon temploma, Siwa fő vonzereje. A Kr. e. 7. században épült templom az ókorban a jósdáról volt híres, maga Nagy Sándor is jósoltatott itt. Jelenleg a templom romokban hever, de látogatható.

Geziret Fatnas (Fantázia Sziget)

A várostól 6 km-re nyugatra található egy természetes tó, trópusi növényzettel fedett szigeten, mely a sós Siwa birket (tó) közepén van.

Nagy Sándor Siwánál

A Siwában működő Ámon-jósda miatt Nagy Sándor seregével keresztülmasírozott a sivatagon. A megalomániás macedón remélte, hogy a jósda megerősíti hitét, miszerint ő Zeusz fia – ezt az információt Ámon papjai érthetően meg is adták. Ezenkívül kereste és meg is kapta azt a megerősítést, miszerint ő Ámon fia és ezáltal törvényes fáraó. Nagy Sándor és utódai a ptolemaioszok nem láttak ellentmondást az egyiptomi és saját istenek között, Ámont Zeusszal azonosítva, valamint egyiptomi steneket megfeleltetve más, saját isteneiknek.)

Mikor utazzunk?

November és március közt a nappalok melegek és napfényesek. A sivatagi éjszakák hidegek (télen néhol akár fagypontig lehűlnek). A hőség áprilistól – októberig szinte kibírhatatlan, alig néhány helyen van légkondicionálás.

Utazás

Egyetlen menetrendszerinti EgyptAir járat közlekedik Kairó, Kharga és Dakhla között. Siwa felé rendszertelenül indulnak repülők.
Kairóból és Asyutból buszok indulnak Kharga és Dakhla felé, illetve Siwából Mersa matruhba. Taxik is járnak.

Helyi közlekedés

Az oázisokat főleg szervezett utak keretén belül nézhetjük meg. A tömegközlekedés akadozó és nehéz szállást találni. Önállóan csak a legmerészebbek vágnak neki. Minibuszok, taxik közlekednek a falvak és az oázisok között.