fbpx

A modern Egyiptom

Írta: Urbán Ernő on . Beküldve: Egyiptom bemutatása

A modern Egyiptom születése

1945-ben Egyiptom az Arab Liga alapító tagja volt, 1948-ban pedig belesodródott az arab-izraeli háborúba, melyben az arab államok megpróbálták csírájában elfojtani az újonnan alakult Izraelt. Az arab vereség növelte a tehetségtelen és extravagáns Farouk királlyal szembeni elégedetlenséget, aki 1936-ban kezdte uralkodását. Uralmát 1952 júliusában a Gamal Abdel Nasser által vezetett katonai klikk megdöntötte, 1953-ban pedig megszületett az Egyiptomi Köztársaság.
Nasser erősen nacionalista politikája végül a Szuezi-csatorna államosításában csúcsosodott ki. Az összevont brit, francia, izraeli csapatok Nasser elleni akciója és az azt követő harc a csatornáért Egyiptommal csúfos véget ért, de az Egyesült Államok ultimátuma kikényszerítette a betolakodó csapatok visszavonulását. Nasser egyik napról a másikra az egész arab világ hőse lett. Szövetséget kötött az Szovjetunió és Egyiptom között, szovjet fegyverekhez és tanácsadókhoz jutva ezáltal. Szovjet segítséggel és szaktudással épült meg az asszuáni duzzasztó, Nasser legidőtállóbb műve, amelyet halála után, 1971-ben fejeztek be. Nasser héroszi státusza még az 1967-es hat napos háború veresége után is fennmaradt, mikor Izrael szétzúzta a határain felsorakozott arab erőket és elcsatolta a Sínai-félszigetet Egyiptomtól.
A Nassert követő Anwar Szadat a szovjet szövetség ápolása helyett inkább nyugati kapcsolatokat építgetett. 1973 októberében egyiptomi csapatok a Szuezi-csatornán átkelve megkísérelték kiűzni az izraelieket a Sínai-félszigetről. Noha Izrael visszaszorította őket, a támadás kiköszörülte a csorbát, melyet az 1967-es kudarc ejtett Egyiptom büszkeségén. Lehetővé tette Szadat számára, hogy Izraellel tárgyalást kezdjen 1977-ben, ennek eredménye az 1979-es Camp David-i békeszerződés: Izrael visszavonult a Sínai-félszigetről 1948-as határai mögé. Az egyezmény azonban elidegenítette a makacsabb arab szövetségeseket (Izrael fanatikus ellenségeit), valamint a muzulmán szélsőségeket, akik 1981-ben meggyilkolták Szadatot.
Hosni Mubarak, Szadat utóda ma is elnök. Mubarak folytatta elődje politikáját, és nagyobb politikai és gazdasági függetlenséget biztosított. Pályafutása alatt az iszlám fundamentalizmus megerősödött, mely nyugati kozmopolita értékekkel ellentétben a Korán szigorú tanításait részesíti előnyben. A legszélsőségesebbek a 90-es évek közepén igazi terrorhadjáratot folytattak.

Gamal Abdel Nasser

Gamal Abdel Nasser (1918-70) postai dolgozó fiaként született Alexandriában. Az egyiptomi hadseregben ezredesi rangra emelkedett és a korrupt Farouk-kormánnyal és a brit uralommal szembehelyezkedő Független Tisztek mozgalom vezetőjévé vált. A Farouk uralmát megdöntő államcsíny egyik vezetője, majd túlél egy merényletet és 1954-ben már elnök. 1958-ban Szíriával szövetkezve megalakította az Egyesült Arab Köztársaságot. Bár az Unió 3 évvel később felbomlott, Nasser megtartotta az EAK elnöke címet. Az 1956-os Szuezi-krízis által megnövelt népszerűségét még az 1967-es háborús vereség sem csorbította. 1970-ben az irodájában halt meg. A mai napig nemzeti hősként tisztelik.
(Muhammad Anwar Szadat: 25. oldal
Amwar Szadat (1921-81) fontos szerepet játszott a szabad tisztek államcsínyben, melynek segítségével Nasser hatalomra jutott, ezért továbbra is az elnök bizalmasa maradt. 1969-ben alelnökké nevezték ki, Nasser halála után elnök lett. Visszájára fordította Nasser kevésbé szerencsés politikai lépéseit: 1972-ben megszabadult az orosz katonai tanácsadóktól, 1973-ban gazdasági reformokat vezetett be. 1981-ben iszlám szélsőségesek meggyilkolták, mivel szerintük elárulta az arab ügyet.)

KORMÁNYZAT ÉS GAZDASÁG

Gama Abdel Nasser 1952-es katonai államcsínye óta Egyiptom névleg demokratikus köztársaság volt. Nasser alatt azonban gyakorlatilag egypártrendszerű diktatúra alakult ki (Arab Szocialista Unió), erősen korlátozott polgári és szabadságjogokkal. Az ASzU utóda, a Nemzeti Demokrata Párt vitathatatlanul a legerősebb, de Szadat és Hosni Mubarak elnöksége alatt enyhült a sajtó korlátozása és az NDP erős szorítása a politikai életben. Manapság számos kisebb ellenzéki párt található a parlamentben, de az NDP-t egyik sem fogja legyőzni az előrelátható jövőben.
Az állam feje és a politikai hatalom gyakorlója az elnök, hat évre választják meg. (Mubarakot 1999-ben negyedszerre választották meg). Ő a fegyveres erők főparancsnoka és ő nevezi ki az alelnököt, miniszterelnököt, területi kormányzókat, rendőrfőnököket és más kulcspozíciót betöltő tisztviselőket, következésképpen nagy politikai hatalommal bír. A törvényhozást inkább az elnök mint a parlament szabályozza, nincs igazán kiegyensúlyozva a politikai és törvényhozási rendszer. A kétkamarás parlament két részre oszlik: a törvényhozói funkció nélküli Tanácsadó Gyűlésre, és a törvényhozó Népgyűlésre, melyet ötévente választanak általános szabad választásokon.
Bizonyos értelemben a kormány politikája elősegítette Egyiptom számára az egyre inkább működésképtelen gazdaságpolitika helyes irányba terelését. A nasseri vezetés szovjet mintájú politikai tervgazdálkodással próbálkozott, orosz tanácsadók segítségével terveket szőtt grandiózus modernizálási törekvésekkel kapcsolatban. Néhány ezek közül sikeresnek bizonyult, főleg az asszuáni duzzasztó, amely gyakorlatilag korlátlan energia-utánpótlást biztosít. Összességében nézve azonban a tervek nagy része csődöt mondott. Nasser államosította az ipar és kereskedelem nagy részét. Ennek a politikának áldozatul esett az alexandriai görögegyiptomi közösség, közülük legtöbben Görögországba vándoroltak át, magukkal vitték tudásukat, tőkéjüket, kapcsolataikat és távozásukkal megszűnt az Egyiptom és Görögország közötti több mint 2000 éves kötődés.
Az 1980-as évek óta a kormányzat liberálisabb gazdaságpolitikát folytatott, enyhített a magántőke pénzügyi megszorításain és ösztönözte a magánberuházásokat, felismervén, hogy a szabad piac erősebb modernizáló hatású, mint a felülről irányított tervgazdálkodás.
Már az 1970-es évek vége felé is fontos szerepet töltött be a gazdaságban a turizmus. Nem csupán a 19. század óta a jómódú európai turistákat vonzó Kairó és Luxor környékén, de Hurghada és a Sínai-félsziget üdülőhelyein is, ahol az idegenforgalom a munkahelyek teremtésének és a külföldről származó bevételek legbővebb forrásává vált.
Az iszlám fundamentalista terroristák szövetségének megjelenése – akiknek célja a kormány erőszakos megbuktatása volt, szándékosan az idegenforgalmi ipart célba véve – a 2003-as irati háborúhoz hasonlóan súlyos károkat okozott az egyiptomi turizmusnak a ’90-es években, de Egyiptom vonzereje mindig biztosította a gyors fellendülést.

Oktatás

Az iskolakötelezettség 6-tól 12 éves korig tart. Az ingyenes állami iskolák mellett mohamedán és magániskolák is léteznek. A középfokon tanuló diákok műszaki főiskolán, állami egyetemen tanulhatnak tovább, illetve számos tekintélyes mohamedán egyetem is létezik Egyiptomban.

AZ EMBEREK

Egyiptom 100 milliós feletti lakosságának több mint 98 százaléka a Nílus völgyében és a termékeny, sűrűn lakott Nílus-deltában él. Közülük minimum 15, de inkább 20 millió lakos Kairó zsúfolt városában él. A (fő)városba irányuló elvándorlási folyamat felgyorsult az 1980-as és 1990-es években, mivel a fiatal egyiptomi generáció kezdett felhagyni a kemény mezőgazdasági munkával és a monoton falusi élettel a városi fényesebb életért cserébe. Kairó lakossága az ország egészéhez képest jelentékenyen megnőtt a magas születési arány és magasabb várható élettartam miatt, mely a tisztább víznek, az egészségesebb étrendnek és a javuló közegészségügyi ellátásnak köszönhető. A lakosság növekedése jelenleg évi 1,33 millió körüli, ez a szám a katasztrófa lehetőségét vetíti előre.
Nasser forradalmáig az egyiptomi városok lakossága – főleg Alexandriáé és Kairóé – kozmopolita elegyet alkotott. A nasszeri köztársaság nacionalista törekvései az izraeli állam megszületésével párosulva az idegen tulajdonok elkobzását és a viszonylag népes görög és zsidó kisebbség elvándorlását eredményezte. Ennek következtében Egyiptom ma etnikailag kevésbé megosztott, mint hosszú történelme során bármikor.
Nagy különbségek vannak azonban a városlakók és a nílusmenti falvak lakóinak élete között, bár a különbséget folyamatosan csökkenti a televízió és a videomagnó, mely a legegyszerűbb falvakba is elhozza a külvilág – néha eltorzított – képét. A városlakó egyiptomiak nem igazán különböznek a világ más tájékáról származóktól, Kairó és Alexandria lenyűgözően modern városok, az itt található ősi és középkori egyiptomi romokat az új épületek és a forgalom hullámai veszélyeztetik. A vidéki falvakban, ezzel ellentétben, az élet még mindig sokkal tradicionálisabb keretek között zajlik. Az emberek többsége hajnalban kel, a szamár-, ökörvontatta szekér, valamint a felukka vitorlás hajó még mindig fontosabb szerepet tölt be a közlekedésben, mint a kisteherautó. Minden valamirevaló falunak van saját mecsetje, és az imára szólító hívás adja meg a nap ritmusát. A korszerű közúti, vasúti, légi közlekedési eszközök azonban közel hozzák – a falusi fiatalok számára – a város hívását.
Az egyiptomiak többsége nagyvárosokban, kisvárosokban, illetve falvakban él, ám néhány ezer nomád pásztor életmódot folytató ember még mindig járja a Nílustól keletre és nyugatra a sivatagot és a Sínai-félsziget pusztaságait. Ezek a beduin pásztorok még mindig ellenállnak a kormány azon törekvéseinek, hogy állandóra letelepedjenek falvakban és ragaszkodnak ahhoz az életmódhoz, mely a századok folyamán alig változott. A változatlanság hirdetői a Nyugati-sivatag termékeny oázisaiban szétszórt falvak is, melyeket csak manapság kötnek össze a nílusi hátországgal korszerű utak. Lenn délen, Egyiptom szudáni határvidékén sötétbőrű núbiai emberek és falvak találhatóak, saját nyelvükkel és eltérő kultúrájukkal egyetemben.
A másik apró etnikai kisebbséget a Siwa oázis lakói, a nyugatról bevándorolt, ám évszázadok óta letelepedett berber vándorok leszármazottai alkotják. Ragaszkodnak saját nyelvük használatához, illetve egyedi szokásaikhoz.

Az emberek

Az egyiptomiak többsége vegyes származású, arab, ősi egyiptomi, berber, görög, török és más népcsoport keveréke. A mélyen délen élő núbiaiak eléggé elzárt életet élnek, külön nyelvet beszélve. A nyugati részeken és a Sínai-félszigeten élő beduinok az Arab-félsziget arabjainak leszármazottai.

Sport

Egyiptom kedvenc sportja a futball. A két legfontosabb az Ahly és Zamalek csapata (kairói mindkettő), lelkes szurkolótáborral. Ennek ellenére az egyiptomi foci nemzetközileg nem túl sikeres. A legtöbb városban van uszoda, a tenisz és az evezés a tehetős egyiptomiak körében népszerű. A teve- és lóversenyek hagyományos sivatagi sportok, főleg a beduinoknál. A búvárkodás népszerűsége nő az egyiptomiak és a látogatók körében is. A Földközi- és a Vörös-tenger partjainál pedig a helyi lakók rákaptak a szörfözésre.

A nyelv

Az Egyiptomban általánosan használt nyelv az arab, ugyanúgy, mint Észak-Afrika teljes területén és a Közép-Keleten. Egyiptomban az arab két változatát használják. Az egyik a klasszikus vagy irodalmi arab, a vallás, az irodalom, a sajtó, a rádió, a televízió s a szónoklatok nyelve, a másik a helyi dialektus. Noha az egyiptomi nyelvjárás jelentősen különbözik például a marokkóitól, más tekintetben az írott verzió azonos az arabul beszélő vidékeken. Az arab írást jobbról balra kell olvasni, és 29 betűt használ. Az arab írásjeleket nem mindig lehetséges precízen angolra fordítani: a Q, Kh, Gh betűk által jelzett torokhangok különösen problémásak a rövid magánhangzókat pedig nem is írják le. Térképeken és helyi ismertetőkön a helyek neveit számos különböző formában találhatjuk meg: (pl: Qena/Kena, Edfu/Idfu, Saqqara/Sakkara). Használjuk a fantáziánkat!
Az egyiptomiak nem feltétlenül érzik magukat felsőbbrendűnek a többi arabnál, de tudatában vannak eltérő identitásuknak é kozmopolitaságuknak. A nasszeri nacionalizmus előretöréséig a francia volt a művelt réteg második nyelve, az alexandriai kereskedelmi közösség első nyelve a görög, a későbbi brit protektorátus angolja előtt. Így az idegenforgalomban pedig szinte mindenki – a tevehajcsároktól a hajóskapitányokon keresztül a hotelek személyzetéig rendelkezik az angolon kívül egy kis felszínes francia, német és olasz nyelvtudással is.
Egyiptomi vendéglátóink örömmel fogadják a nyelvi próbálkozásainkat.

Vallás

Noha az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot, egyszersmind Egyiptom hivatalos vallásaként az iszlámot is rögzíti. Az egyiptomiak vallásossága nélkülözi a fanatizmust. Bármily kicsi legyen, egy falu sincs mecset nélkül és a kairói ezeréves El-Azhar egyetem az egyik vezérfénye az iszlám (szunnita) világnak.
Mindezek után az egyiptomi társadalom lazán kezeli az iszlám néhány terhes tiltását. Még a vidéki falvakban – ahol a tradíciók erősebbek mint a városi középosztályok esetében – sincsenek a nők kizárva a mindennapi életből, s fátyolt sem kötelező viselniük, bár közülük sokan hordanak fejkendőt.
A fundamentalista muzulmánok ellenzik ezt a hozzáállást és erőltetik a Korán betűje szerinti mindennapi életet. A fundamentalista mozgalom mérsékelt hívei békés tiltakozással és morális példamutatással akarják elérni céljukat. Sajnos néha a szélsőséges hívek a turisták és egyiptomi politikai létesítmények elleni terrortámadásokkal próbálják céljaikat elérni. A radikális iszlám vonulat – megfelelő világi ellenpólus híján – a dolgozó fiatal egyiptomi generációt veszi célba, akik látják a gazdagok és szegények közötti növekvő különbséget a gazdasági modernizáció ellenére – vagy épp amiatt.
A mohamedán vallásosság leginkább az iszlám naptár nagy ünnepei alatt kerül a felszínre. A Ramadán-havi böjt ideje alatt a hithű mohamedánok serények, a hotelek bárjai vonakodnak alkoholt felszolgálni, kávézókban és éttermekben pedig még szigorúbb szabályok lépnek életbe. Kárpótlásul a Ramadán utáni Eid el Fitr fesztivál a mulatozás, tűzijátékok és a szabad ég alatti színpompás ünnepségek jegyében telik el.
Az ország lakosságának 90 százaléka mohamedán vallású. A maradék 10 százalék a Szent Márk által majd 2000 éve bevezetett kopt keresztény hit híve. A kopt szertartások nagyon hasonlatosak a görög-keleti és orosz ortodox liturgiához, és az ortodox kereszténységhez hasonlatos a szerzeti jelleg is. Az egyiptomi egyház Kr. u. 451-ben vált le végleg a kereszténység fő vonulatáról a monofizita doktrínához való ragaszkodás miatt (mely tagadja Jézus isteni és emberi kettős mivoltát). A kopt hit végleges elszigetelődését az iszlám hódítás pecsételte meg. Manapság a kopt tradíciókat leginkább a Nyugati-sivatagban őrzik, de Kairóban és Alexandrában is számos történelmi templom maradt fenn.

Media

Az összes egyiptomi rádió- és tévéadó állami tulajdonban van, ám a nagyobb hotelekben megtalálható műholdas adások kevésbé cenzúrázott képet nyújtanak a világról. Léteznek angol nyelvű napilapok és magazinok, ezek közül az arabok által alapított régóta fennálló Al-Ahram angol kiadása és az Egyiptian Gazette a legfontosabbak. Bizonyos fokú öncenzúra és fenyegetettség ellenére jogilag sajtószabadság van, számos ellenzéki párt illetve csoport rendelkezik saját újsággal.
Az egyiptomiak többsége a szunnita felekezet híve, mely a 8. században kerekedett felül a siita avagy fatimida párton. (A szunnita irányzat engedékenyebb a világi hatalom vezetésének gyakorlását illetően). A siiták szerint csak Mohamed próféta (lányán, Fatimán vagy vején, Alin keresztüli) leszármazottja jogosult a vezetésre. Alit fiaival – Hasszánnal és Husszeinnel – együtt megölték a Mohamed halálát követő fatimida-szunnita hatalmi harc során. Husszein fejét 1153-ban eltemették a Sayyidna el-Hussein mecsetben, Kairó bazár-negyedében.

Művészet és kultúra

Keveset tudunk az ősi egyiptomi művészetről. A korabeli festők – kiknek munkája az ezeréves sírkamrák falán pompázik – a kecses vonalak és élénk színek mesterei voltak, a színezőanyagok ügyes keverésével elérték, hogy festményeik ma is majdnem olyan élénk színűek, mint megfestésük napján.
A modern egyiptomi művészet megszenvedte a kormányzati- illetve magántámogatás hiányát, Kairón kívül kevés a könnyen elérhető kulturális látnivaló a látogató számára. Még a fővárosban is feltűnő a magas- illetve a közkulturális eseményeknek otthont adó helyek hiánya. A valaha virágzó egyiptomi moziiparra – mely nemcsak Egyiptom, hanem az egész arab nyelvű világ számára készített filmeket – kemény csapást mért a műholdas televíziózás és a videó megjelenése. A képzőművészetek fejlődését az iszlám tanítások – az élőlények ábrázolásának tiltása – hagyományosan gátolták és manapság az iszlám fundamentalisták – erőteljes elnyomó erőként – rossz szemmel nézik a modern művészet gyakorlatilag minden formáját, legyen az mozi, színház vagy irodalom.
Verdi Aida című operáját 1996-ban egy igazán méltó helyen – a luxori Karnak templomnál – vitték színre, mellyel Egyiptom nemzetközi művészeti sikert könyvelhetett el, ugyanezt az operát egy-két évente a gizai piramisok előtt is előadják. A hotelek által a turistáknak nyújtott szórakozáson kívül az új Kairói Operaházban külföldi operákat és zenekari előadásokat adnak elő, arab és angol nyelvű színielőadásokat pedig a Gumhuria Színházban és az Amerikai Egyetem új Falaki Színházában. Hastáncot főleg a turisták szórakoztatására adnak elő a hotelek éjszakai mulatóhelyein.

Kopt Popák

A kopt szekta pátriárkái a megalakulás óta küzdöttek a római katolikus, görögkeleti ortodox és orosz ortodox főpapokkal azonos jogokért, ugyanakkor megnyugtatták a mohamedán honfitársakat, hogy a koptok egyiptomi hazafiak is. III. Shenouda pópa 1996-ban megtiltotta nyájának a jeruzsálemi zarándokhelyek látogatását, tiltakozásul Izraelnek a közép-keleti béketárgyalásokkal szemben tanúsított ellenséges magatartására. A lépés célja nyilvánvalóan az egyiptomi koptok felsorakozása az arabok mögé, ám mellékhatásként Kairó lett a kopt hívők számára az új Jeruzsálem, a kormány pedig végül pénzforrásokat szabadított fel a rossz állapotban levő istentiszteleti helyek felújítására, mint a 10. századi függő templom (A Szűz temploma). A templom restaurálása 1998-ban megkezdődött (6,7 millió amerikai dollárt fordított rá a kormány).

Zene

Egyiptom több ritmusra táncol, bár a turista néha nehezen szakad el a hotelek hastánc-imitáló showműsoraitól. A ritmikus saidi, a Nílus-völgy zenéje a naharsan nevű dobot és egy klarinéthoz hasonló fa trombitát, a mismar saidit használja. Az ország minden régiójának saját muzsikája van: fellahi a Nílus-delta faluiból, sawahlee a Földközi-tenger partvidékéről, ezenkívül núbiai, beduin és klasszikus, bár az igaz, hogy a gyakorlatlan nyugati fül nehezen választja szét őket. A városi fiatalság körében óriási népszerűségnek örvend a jeel, mely keveri a nyugati popzenét a tradicionális zenével.

Ételek és italok

A tradicionális egyiptomi konyha igen sokszínű. Gyakran előfordul az ízletes taamiya nevű harapnivaló, mely fűszerekkel ízesített, bő olajban sütött, összetört babszemekből készül (a Közép-Keleten felafel néven ismerik és készítik). Másik utcai specialitás Egyiptomban a kushari, mely fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke. A legfontosabb nemzeti étel azonban a fuul, mely űrű, ízletes keveréke a szezámolajos lóbabnak citrommal, sóval, borssal keverve é salátával, kenyérrel tálalva. Zöldségkeverék még a tahina, melyet őrölt szezámmagvakból készítenek és a baba ghanoug, melyet tojásnövényből és tahinából csinálnak.
Az átlag – városi, vagy falusi – egyiptomi asztalára különleges alkalmakkor kerül csak hús. Az ünnepi menüben bárány-, birka-, csirke és galambhús fordul elő leggyakrabban. Kofta, kebab és shawarma a legtöbb egyiptomi étterem étlapján elfordul és bárányból készül. Alexandriában és a Vörös-tenger partján a halválaszték bőséges és változatos, a halat leggyakrabban roston sütve tálalják, de a bolti (nílusi sügér) Kairó és a nílus-völgyi városok étlapjain is előfordul. A desszert általában ragacsos és édeskés, gyakran mézből és tésztarétegekből áll.
A turistahotelek általában nemzetközi ételeket prezentálnak a vendégek számára svédasztalos formában. Bár az egyiptomiak nem fogyasztanak sertéshúsból készült ételeket, a kolbász, szalonna és a szalámi megtalálható minden nagyobb turistaszálló konyhájában.
Mivel Egyiptom az iszlám alkohollal kapcsolatos törvényeit lazábban értelmezi a többi mohamedán országhoz képest, így az ország megtermeli saját borát, sörét és pálinkáját. Az egyiptomi sörök közül híres a Stella lager, a sötétebb és ízesebb Stella Premium és a népszerű Sakkara Gold. Az egyiptomi boroknak előnyére vált a nemrégiben lezajlott privatizációs folyamat és az új termékek megjelenése. A piacon megtalálhat néhány kiváltképpen finom bor: a Gianaclis szőlőskertből származó régi nagy nevek még mindig vezető szerepet töltenek be (omar Khayyam (vörös), Rubis d’Egypte (rozé) és a Cru des Ptolemées (fehér) ám az Obelisk vörös és fehér bor szintén népszerű, valamint a Grand Marquis vörös és fehér változata is a minőséget jelenti. Még kitűnő minőségű egyiptomi habzóbor is van manapság, az Aida márkájú. Egyiptomban gyártják a görög eredetű, ánizs ízesítésű ouzo-t is, amely vízzel keveredve opálos, fehér színűvé válik, illetve az ouzo egyiptomi variációját, a zebib-et. Mindkettő egyedi ízvilággal rendelkezik. A nagyobb turistahotelek importálnak sört, bort és más alkoholtartalmú italt, de ezek jóval többe kerülnek az otthoni márkáknál.
Az egyiptomi kávé hasonlatos a görög illetve török kávéhoz, általában kis csészékben szervírozzák, sok cukorral, erősen. Néha kardamum maggal ízesítik. A teát általában kis fekete pohárból fogyasztják és az egyiptomiak többsége rendkívül édesen issza, néha öt-hat kanálnyi cukrot is beletéve.

Üdítőitalok

Mivel Egyiptom mohamedán ország, ahol sokan nem isznak alkoholt, sok embernek pedig nem telik drága dobozos üdítőre, ezért minden utcasarkon tucatnyi fajta ivólét árulnak. Hogy éppen mi kapható, az az évszak függvénye, de az ismerős kedvenceken kívül (narancs, citrom, banán, guava) megkóstolhatunk egzotikusabb italokat is, mint a cukornád, tamarindusz, édesgyökérlé, hibiszkusz, görögszéna, ánizs, és a szentjánoskenyér leve.)

Vízipipa

Néhány nő és az egyiptomi férfiak többsége megrögzött dohányos. Még mindig vannak olyan sarki kávéházak, ahol a vendég megízlelheti a shisha-ba (üvegből és rézből készült vízipipa, melyet a hagyományokhoz ragaszkodó egyiptomiak kedvelnek) töltött sima, vagy ízesített dohányt. Bár hűti a víz, amin keresztülbugyog, az erős dohány mégis jól megfigyelhetően pezseg.)